Délután még elmentem butikokat nézegetni, hátha találok valamit ami fel vidít, ha már ma senki nem ér rám. Többször is láttam Cristian autóját, de mért is vagyok meglepődve. Kicsit ugyan gyanús, hogy miért követ? Mert hogy nem véletlen, hogy éppen erre jár arra a nyakamat teszem.
Szó ami szó bementem a CHILLCAFFEE -ba a kedvenc jegeskávémért, sok cukorral sok tejjel kevés kávéval. Eléggé egyedien iszom, úgy gondoltam meg jegyezhető... Ám ekkor tévedtem.
Beléptem a kávézóba, az ízlésesen szétszór asztalok nagy része üres volt, hébe hóba ültek egy egy- nél de csak turbékoló párok, blőő a hányinger....
- Szia! Daniel vagyok! Üdvözöllek a Chill-ben, aminek nem csak a reklámja de még a szlogen is egyedi! Mivel szolgálhatok?
Őszintén kicsit hátra hőköltem, nem ez volt a megszokott köszöntés...
- Helló, Dalma vagyok! Üdvözöllek a világomban! - nevettem kicsi szarkazmussal.- A szokásosat kérem.
- Ne haragudj, de a poénod elég gyenge volt, és a szokásos alatt mit is értesz? Mert nem látok bele mindenki fejébe.
Miközben a telefonomban böngésztem, erre a mondatra lassan felnéztem, hatalmas meglepetséggel és haraggal az arcomon.
- Parancsolsz?
- Ne haragudjon kisasszony, hogy nem tudom a gondolatait kitalálni, nyilván mindenhol a kezébe adnak mindent illetve a feneke alá tesznek mindent, de itt ez nem így megy. Így vagy mond nekem valamilyen támpontot vagy válasszon másik kávéházat.
Megköszörültem a torkom.
- Ne haragudj, hogy is hívnak?
- Daniel.- mondta gúnyosan.
- Áh, értem. Tehát Kedves Daniel. ide hívnád nekem Ottót?
- Ön ismeri a tulajt? - vett vissza a lendületből.
- Igen. Kérlek szólj neki! - Nyomatékosítottam egy Ottó irodája felé irányzott legyintéssel.
- Máris. - Indult el, és látszott rajta, hogy tudja hogy bajban van.
Míg vártam, ismét böngésztem a neten, jött egy üzenet egy ismeretlentől, nyilván kamu név, és adatok de...
- Kicsim! Hát te? - Szólt Ottó, az Édesapám.
Igen, nem véletlenül volt ez a hely a kedvencem, hiszen a családomé volt, és itt mindig tudták minden kérésem teljesíteni.
- Szia Apu! - Öltem át!
- Apu??! - Riadt fel Daniel.
- Mi a probléma Daniel, miért hívtál ide?
- Iii....igazából.. a hö - hölgy hi - hívatta uram.
- Apu ő kicsoda? - Kérdeztem a fiúra mutatva?
- Most vettem fel, pont ma van az első napja. - mondta Apu, de már gyanakodva.
- Mi lett Rodolfóval? - Mondtam szomorúan
- Nyugdíjba ment, és megköszönve az itt töltött éveket tegnap előtt felmondott.
- Sajnálom !!! - le biggyesztettem a szám. Ám mielőtt még Daniel azt hiszi meg ússza, meg kell leckéztetni.
- Apu, úgy gondolom nem ő a megfelelő ember ide, az előbb úgy beszélt velem mintha nem is tudom honnan rángatott volna elő, mégis mi volt ez a hangnem? Minden vendéggel így beszélsz?! -
- Én nem,... csak ma van az első napom, és ma szolt a fő bérlő hogy nem késhetek megint a lakbérrel, és a mosodában is ott hagytam a kimosott ruhát mert siettem ide, közben elhagytam pénztárcámat, de később meg lett, de most a telefonomat nem találom, már hívtam, de lehet hogy otthon lesz és...
- Jó! Elég lesz a magyarázkodásból mert végig nem akarom hallgatni a napodat.- Szóltam közbe a hebegés habogásba.
Apu szigorúan nézett rá.
- Igaz ez fiatal ember?
- Igen uram igaz, de kérem nagyon kell az állás...
- Dalma. Tied a döntés joga, hiszen te vagy a főnöke.
Na igen, ez a másik dolog amit még nem hiszem hogy említettem. Én amolyan műszak vezető pozíciót töltök be itt éppen mikor nem az iskola a fontos nyilván.
És most szerencsétlen fiú össze csinálja magát ha én azt mondom neki, hogy menjen haza.
- Merem ajánlani, hogy ez volt az első és az utolsó hogy így hallottalak beszélni egy vendéggel.
- Nos, hát akkor mutatkozzatok be, Dalma ő itt Daniel Eiffel. Daniel ő a lányom Dalma Adams.
- Helló. - mondta idegesen és bűnbánóan.
- Szia. Úgy vélem semmisé tehetjük ezt a kis félre értést, hiszen ha együtt akarunk dolgozni, a jó munka viszony elengedhetetlen.
- Igen értettem, és nagyon sajnálom Adams kisasszony.
- Csak Dalma, nem szeretem az ennyire hivatalos dolgokat.
Lehet kicsit rá ijesztettem, de muszáj volt, mégsem hihette hogy a játszó pajtásával beszél.
- És akkor kérnék egy kis kávét, sok tejjel és 3 cukorral 0,5 ős elviteles pohárban.
- Máris hozom.- És elsietett hogy megcsinálja a kávémat.
Szerencsétlen nem tudja kivel húzott ujjat, ám mivel nem vagyok harag tartó, holnapra nyilván el is felejtem és adok neki egy új esélyt, hogy tiszta lappal induljon neki ennek a munkának.
Míg vártam a kávét, eszembe jutott az ismeretlen üzenet, amit már meg akartam nézni, de általában tényleg ilyenkor lassul le a telefonom,.. Persze, tipikus. Az a nyamvadt WIFI- jel.... azzal is kell valamit kezdeni. És már kész is lett a kávém. Be ültem a kocsiba és megnyitottam az üzenetet.
Kedves Dalma
Nem véletlenül járod azt az utat amit mostanában. Nyilván észre vetted, hogy a dolgok megváltoztak. Te és Jeremy nem beszéltek, a barátaidnak is mindig van jobb dolga mint a te társaságod. De figyelj oda, hogy kinek mit mondasz el, mert az életed is függhet rajta. A sziklánál még csak csak meg úsztad, de veszélyben vagy és mind a ketten tudjuk ki miatt. ÉS mielőtt még ... Nem Cristian vagyok. Csak egy jó akaró, egyenlőre ennyi.
Még jelentkezem.
Üdv. P.
Mi a fene??! Hát ezt komolyan nem hiszem el, valaki szórakozik és megint kamu fenyegető üzenetekkel lesz tele a telefonom. Hát ez remek. Abban a pillanatban duda szót hallottam elölről, és nagy csattanás. A kép elsötétült, és a következő emlékem egy nagy fehér mennyezet, csövek mindenhol, az infúzió a karomban, és a tipikus kórház illata.
